Igazi programozópalántaként mindig is érdekeltek a játékprogramok, hiszen azok képviselik a mindenkori technológia csúcsát.
Viszont kezdetben nem maga a játékélmény volt a lényeg, hanem inkább az, hogy mit tudtam belőlük programozástechnikailag tanulni.
Aztán később, az első
munkahelyemen
láttam, hogy mennyire izgi, kikapcsoló és szórakoztató hálózaton egymást ölni, így vén fejjel nekiláttam a számítógépes játékok megismerésének.
Azóta is az
ilyen fajta játékprogikat élvezem a legjobban, a többi műfajból csak a következő pár játék nyerte el a tetszésemet.
- F.A.K.K.2: a történet egy képregényen és rajzfilmen alapszik, a progi a Q3 motorra épül.
Gyönyörű és művészi grafikája még díjat is kapott.
Szerencsére állítható a kamera magassága, így sikerült pont szemmagasságba állítva FPS-ként végigjátszanom.
- Heart of Darkness: egy kisfiú keresi a sötétség által elrabolt kiskutyáját.
- Abe's odessay, Abe's exoddus: egy fütyülő, imádkozó és fingorászó űrlény igyekszik társait kiszabadítani.
- Tomb raider: azóta már kultfigurává vált a túlságosan is nőies főszereplő, sőt a sztorit még meg is filmesítették.
- Time machine: első DVD-s játékom.
Érdekessége, hogy automatikusan váltakozó, de fix nézőpontokból követjük az eseményeket, és a főszereplő időváltozásokon esik át, ezért néha gyerek, néha meg aggastyán korú.
- Dronez: mászkálás egy 3D cybervilágban, ahol csakis lebegő platformokon lehet tartózkodni.
Ez a műfaj nálam nem nagyon jön be.
Mivel munkámhoz főleg az agyamat kell használni, ezért játék során szeretnék minél jobban kikapcsolódni, így bizony nem akarok olyan felesleges dolgokra ügyelni, hogy milyen fajta egység milyen típusú és mértékű kárt okoz, hogy lehet kivédeni, stb.
Egy működő gazdaság felépítésének szükségességét is csak nyűgnek érzem.
Ráadásul ilyen típusú csatáknál egy kezdőnek semmi esélye egy profi ellen, így már egy parti elején kiesik és nézheti tétlenül a többiek vetélkedését.
Hát hol marad itt a játék öröme?
Bezzeg egy lövöldözős játékban a legamatőrebb is ledurranthatja a legprofibbat, ha épp nála van a legnagyobb durrancs...
- Roborumble: harci robotokat kell építeni a bázison különböző összetevőkből, és azokkal el kel foglalni az ellenfél bázisát.
Egyetlen erőforrás az egyenlően adott mennyiségű pénz, egy robot elpusztulásakor pedig annak teljes értéke automatikusan visszaszáll a bázisra.
- Metal fatigue: szintén robotépítgetős, egyetlen erőforrás az energia, amit termikus források és napenergia biztosít.
Különlegessége a dolognak, hogy a játszma egyszerre 3 helyszínen folyik: föld alatt, földfelszínen és aszteroidákon az űrben.
- Earth 2130, 2150, 2160, stb.: itt bizony már bányászni is kell.
Ez a sorozat az egyik legszínvonalasabb stratégiai játékok közé tartozik.
- Ground controll: szintén a jövőben játszódó izgalmas taktikai játék.
A jövőirányultságom nem véletlen, a jelenben vagy múltban játszódó stratégiai progikat ugyanis unalmasnak találom.
Szerencsére azért vannak próbálkozások a stratégiázás és az FPS összefonódására, ahol személyesen kell mindenkit irányítani, a gond csak az, hogy bár körülöttünk minden irányított csatlósunk elhullhat, viszont ha pont minket találnának kinyírni, akkor egyből elveszett a parti...
- BattleZone: többfajta járművet és robotokat személyesen irányítva kell energia és nyersanyaggazdaságot felépíteni.
Persze lehet gyalogosan is belemenni a nagyvilágba, ekkor a távcsöves puskánkkal kilőhetjük az ellenséges járművek vezetőit, és így elfoglalhatjuk azokat.
Ez is egy különleges kategória, mert az úgynevezett valós élet, gazdaság, vezetősdi vagy egyéb más szimulátorokat badarságnak tartom, legfeljebb csak a biliárd és flipperszimulátorok érdekelnek.
