Írói vénával megáldott anyai nagyapám munkássága.
Anyai nagyapám, Fónád Dezső Nagykamaráson élt, és több mint egy fél évszázadon át rengeteg verset, sőt nagyobb lélegzetű műveket is írt.
Saját maga kezdte el füzetekbe összegyűjteni az elkészült írásait, ilyen füzetekből pedig csaknem ötven maradt utána.
Bár ezen hagyaték teljes feldolgozása és rendszerezése még nem történt meg, azért a továbbiakban ízelítőül szeretnék bemutatni pár oldalnyi anyagot.
A versek végén található dátumra kattintva az eredeti kézirat érhető el.
További részletekért, vagy akár egy esetleges kiadás céljából kérem lépjen velem kapcsolatba.
Igyekeztem az eredetivel tökéletesen megegyezően bevinni az anyagot, a sajátos helyesírás és írásmód a kézirat megtekintésével ellenőrizhető.
Reggel a fogolytáborban (1945)
Nem keltünk anyian Honnan hozta a sors Számolás orditás Senki ne probáljon Hányan lepihentek Melyik hegy hátárol Eltelik egy ora Dupla kaját csenni Közülünk néhányan Honnan hozta vona Kivagyunk oktatva Az egy régi szokás Végleg elpihentek Az Ural tájárol Egy napra a jóra Ojan sokat enni szenderegnek Elkezdünk egy napot Hogyha jó kedve van Mennyi mennyi mindent Sorakozót fujva Nem is tul szigoru Elhalgatni muszáj Számolnak bennünket De ez ritkán vagyon Mig elnem kiálja Őtször hatszor ujra legtöbbször iszonyu Nahát davaj kusáj. Cvetl 1945 Jun 10 Csitiri csitiri Haragja és gögje Este Mindig eddig hallom Korbácsot is ragad Egy nappal rövidült életünk Eddig számol örünk Üvölt mint a kerge A lét egy nappal kevessebb Érces büszke hangon Szeme is kidagad A sirhoz igy egy nappal Egy nappal közellebb Kora reggel van még Vad emberek ezek Ó esti árnyak sötétje Nevetni nem tudunk Kérdezzük egymástu Borulj fátyolként e világra A nagy balgaságán Minden ijen szalajtott Hogy e sok but baj a vílág Csak titkon kacagunk Tökkel ütött bárgyu Legallább álmában ne lássa Ha ujra feltüz majd a nap Mert ha észre venné De jó, hogy nem értjük Legyünk frisek és gondtalan Ó jaj lenne nékünk Amit sokat ordit Mind e bus tábor lakoja Ö a mi számmadonk De ö is csak azt érti Ki nem bünös mégis hontalan. Ö a mi vezérünk Mit tolmács lefordit Cvetl 1945 Jun 11
Gondolatok (1969)
Irók mikor ugyis sutba dobám Fehér cipót tőrdelsz a rőgekből gyűjtöm mint más a kincseket Barnuló arcokón sugárzó őrőm Gyötrődők én a világ baján Mint győnyőrű májusi égből Ebből faragok néha rimeket. Az aranyos édes fényőzőn Mennyi fájdalmat lehet beleszönni Vagy élsz szürke lombikok kőzőtt Kék szemek báját kinos szerelmet Vagy ivelsz főn a ranglétrákon Mért kell ennek ugy sorba jönni Bátran őrkődj a ”Béke„ főllőtt Mintha irnák a tőrténelmet És tanits tanits a katedrákon A tavaszrol mej mint az ifjuság Hát nem céltalan a főldi léted Jött. Fut oj gyorsan elrohan Ezernyi ősvényén törjél csak utatt És, hogy hazug kapzsi a világ Bár küzködsz ezernyi jajjal bajjal Az élet hát mégsem céltalan Megtalálod majdan vigaszodat Eldalolni az élet szépségeit E nagyvilágnak őrők zajában Felkorbácsolni mind a vágyakat Bár sok sok vágy a semmiségbe hull Tüzzel éleszteni a föld népeit És majdan az őrők hazában Hogy szabacságot minden ég allatt Minden őrőmre végalkony borul. Ahol a bimbó feslik az ágon Azért élj vidáman és szabadon Sárguló kalász bősséggel fizet Kergessen célod uj reményeket Kedvet szüretelsz az összi tájon Ez minden több mint egy vagyon Hiv a gyár is néktek integet. Boldogság béke szeretett. Szabacság 1969 II 26
Akarni mindenáron (1993)
Fehérlik a mezö friss a hótakaró A tájat bevonta már
Oj nagy néma a csönd álmot vágyat hozó Az alkony bus lepellel
Nincs békésebb táj bár ridegnek látszik Ojan csendes néma tán
Álmodó a napfény néha néha játszik Még szellö sem rebben
Daltol csengö erdön ragyogó tavaszrol Apró mécsek az égen
Delelö gujárol vidám zengö dalrol Oj halk lágy csodás zene
Erdök hűs illata virágos rét mezö Mintha ez volna már
Zajtalanul hulló langyos nyári esö A tegnap bus üzenete
Szeretö szivekbe igy lakozik béke
Örömmel tekintsünk egymásra az égre Mert már oj sivár a táj
1993 Itt nincs sziv se lélek
Hol vagy emberi jóság
Fura álmok gyötörnek már régen Talán még visszatértek
Ojan mint a csodáknak világa Hoztok hitet és reményt
Nyári estén fen a magas égen Ragyogó érzelemmel
Álmodozó csillag ragyogása A szebb holnap nem jön el
Dalos kedvel itt jártok keltek ujra Csak jósággal értelemmel
De ez csak álom már nem lehet való
Emlékező szivem bánat sujtja Kell az alkotó munka
Zengő dalban már nincsen erre szó Nem aki csak magyaráz
Sok éve már elmentetek messze Nem a hazug mosoj szó
Örök már ott a pihenés talan Igy erőtlen minden fohász
Sirjuk föllött a hold ragyog este A csodás virradatra
Tücsökdal szál nyári éjszakán Igy lehet várni tenni
1993 Akarni de minden áron
Ha kell a tűzbe menni 1993
